Onkopszichológia

Mit is jelent az onkopszichológia kifejezés? Mi az, hogy distressz? Hogyan közöljük gyermekünkkel a szörnyű diagnózist? - gyakori kérdések érintettek részéről.

Dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta válaszol nekünk ezekre a kérdésekre, aki igazi szaktekintély. Évtizedekig az Országos Onkológiai Intézet munkatársa volt, számtalan cikk, interjú található vele az interneten.

 

 

  1. Úgy érzem lelki válságba kerültem, amikor megtudtam a diagnózisomat. Mit tehetek, hogy jobban legyek?

 

Bármely olyan váratlan élmény, amelyet az adott személy képtelen érzelmileg feldolgozni, lelki traumát okoz. Ilyen esemény lehet a rákbetegség diagnózisának közlése is, még akkor is, ha ez tapintatosan történik. A lelki megrázkódtatásra adott azonnali, önkéntelen, komplex reakció az érzelmi krízis (sokk), és ez a krízisi kellő segítség hiányában krónikussá is válhat. A lelki trauma megzavarhatja az adott személy érzelmi egyensúlyát és önkéntelen lelki védekezés (pl. tagadás, lelki regresszió/visszacsúszás, elfojtás, elszemélytelenedés) beindítását idézi elő. Éppen ezért nagyon fontos, hogy rövid időn belül nem múló lelki trauma esetén a beteg (és ha szükséges, hozzátartozói is) minél előbb megfelelő lelki támogatást, és/vagy szakszerű segítséget kapjanak.

 

  1. Hogyan lehet azzal a tudattal élni, ha már túl vagyunk a betegségen (kezeléseken), hogy ha köhögök, ha fáj a fejem, ha bármi fáj, akkor ne az jusson rögtön az eszembe, hogy esetleg áttétem van?

 

Ezt a jelenséget „Damoklész kardja tünet” -nek nevezték el a szakemberek, mert a kezelés alatt álló, vagy akár a már sikeresen túlélő betegek egy része fél a betegség súlyosbodásától, illetve ismételt kialakulásától akkor, amikor ennek nincs realitása. Az ezekkel az aggodalmakkalküszködő betegek szinte csillapíthatatlanul szoronganak, s minden apró, sokszor lényegtelen tünet esetén is orvoshoz rohannak, vizsgálatot kérnek. Valójában a betegségtől (azaz a haláltól) való félelmük tekintetében alig, vagy egyáltalán nem befolyásolhatók a „józan ész” szintjén. Ez az állapot igen nehezen elviselhető a beteg és hozzátartozói számára, de az egészségügyi személyzetet is terhelheti az érthetetlennek tűnő gyanakvás és a különböző vizsgálatok kérése. A Damoklész kardja szindróma kialakulása függ a beteg alap- személyiségétől, kudarctűrési- és megoldási képességének mértékétől és aktuális érzelmi/szociális helyzetétől. Ha a kezelőorvos nem tud hatékony támogatást adni, akkor klinikai pszichológus/pszichiáter segítségét célszerű kérni. Ez minél előbb történik, annál kedvezőbb eredményre lehet számítani.

 

  1. Mi az onkopszichológia?

 

Az onkológia, a pszichológia, a pszichiátria és a szociológia szakembereinek együttműködése alapján az erre a területre szakosodott klinikai pszichológusok, pszichiáterek és szociális munkások foglalkoznak a daganatos betegséggel küzdő betegek, valamint hozzátartozóik pszichoszociális problémáinak feltárásával, kivizsgálásával és kezelésével, vagy annak megszervezésével.  Ma már az onkológiai betegek számára nyújtott, motiváltságukra alapozott, egyéniségükre alakított pszichoszociális ellátás elválaszthatatlan az ún. szomatikus kezelésektől és az onkológiai ellenőrzésektől. Különböző képzettségű mentálhigiénés szakemberek dolgoznak együttműködve, és az onkológiai team-ek tagjaiként: pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta, mentálhigiénés szakember, szociális munkás.

 

  1. Van-e összefüggés a lelki tényezők és a rák kialakulása között?

 

Röviden és egyértelműen kívánjuk megfogalmazni, hogy nem bizonyított a rákbetegség kialakulásában bármely lelki tényező közvetlen kórokozó hatása. Közvetett módon bármely rizikó-magatartás, például szenvedélybetegség jelenléte (nikotinizmus, alkoholizmus, gyógyszer-, ételfüggőség, stb.), egészségtelen életmód (mozgáshiány, nem megfelelő táplálkozás, túlsúly, környezeti ártalmak, stb.) hozzájárulhat a testi és/vagy lelki betegségek kialakulásához.

 

  1. Mit tudhatunk az onkológiai területen dolgozó pszichológusok tevékenységeiről?

 

Az általában az onkológiai csapat tagjaként dolgozó klinikai szakpszichológus kompetencia körébe tartozik minden lelki zavar megállapítása és minden pszichológiai módszer alkalmazása, amely segítheti az onkológiai beteg sikeres alkalmazkodását, megküzdését a kezelések alatt, és pszicho-szociális rehabilitációját a betegségfolyamat, majd a sikeres túlélés mentén. Orvosi feladat annak eldöntése, hogy szükség van e gyógyszeres terápiára (szorongásoldó, antidepresszáns), és milyenre. A klinikai szakpszichológus tevékenysége során alap-pszichoterápiát végezhet, míg szakpszichoterápiás eljárást csak külön szakképzéssel végezhet.

 

6.      Mikor indokolt lelki támogatás/kezelés igénybevétele?

 

Ha valaki a szükséges vizsgálatot, beavatkozást, kezelést visszautasítja. Fokozott mértékű, hosszadalmas, megterhelő alkalmazkodási, együttműködési nehézségek esetén. A betegség előtti időszakhoz viszonyítva jelentős kommunikációs zavar alakul ki. Kifejezett rémület, szorongás, depresszió, düh, hipochondria tapasztalható. Szenvedélybetegség (nikotinfüggőség, alkoholfüggőség, kábítószerfüggés, evészavar, stb.) jelenléte, vagy kialakulásának veszélye. Már az onkológiai betegség előtt megállapított pszichiátriai betegség jelenléte, mint kísérő betegség (pl. pánikbetegség, lelki eredetű evészavar, szer-függőség, mániás depresszió, személyiségzavar, skizofrénia). Öngyilkossággal kapcsolatos, önerőből uralhatatlan gondolatok, késztetések.

 

  1. Másodszor küzdök a betegséggel, se onkopszichológussal, se pszichológussal nem találkoztam a kórházban. Hol kell keresnem őket, kit kérdezzek erről?

 

Az Országos Onkológiai Intézetben, a Szt. László kórházban és a Semmelweis Egyetem egyes osztályain, valamint Debrecenben, Nyíregyházán, stb.  már hosszú ideje dolgoznak pszichológusok a daganatos betegség miatt kezelést végző osztályokon. Sajnos nem mindegyik onkológiai centrumban, vagy onkológiai osztályon dolgoznak folyamatosan, onkológiai csapat-tagként pszichológusok, és/vagy pszichiáterek, szociális munkások. A kezelőorvosok tudnak felvilágosítást adni, hogy hol érhetők el az onkológiai betegeket segítő mentálhigiénés szakemberek. Egy karbantartott honlapon is lehet tájékozódni a TAJ szám alapján elérhető szakmai segítségről: http://www.lelekbenotthon.hu/tesztek/hova1.htm

 

  1. Hozzátartozók hogyan és hol kérhetik onkopszichológus segítségét?

 

Magyarországon hagyománya van annak, hogy a betegeket és a hozzátartozókat egyaránt, ugyanott és ugyanúgy segíteni igyekszünk a daganatos betegségfolyamat során. Ugyanakkor a hozzátartozók egyéb ellátó helyeken, valamint magánrendeléseken is kérhetnek lelki segítséget (lsd. a Lélekben Otthon alapítvány honlapját).

 

  1. Melyik az a pont, amikor onkopszichológus segítségét kell/érdemes mindenképpen kérni? (diagnózis, kezelések, műtét…stb)

 

Alapszabálynak tekinthetjük, hogy minél előbb kéri a diagnosztizált páciens a pszichoszociális segítséget, annál előnyösebb számára, hogy a kezelési folyamatba való beilleszkedését és a sikeres együttműködését támogatja a megfelelő onkopszichológiai szakember. Ugyanakkor mindig a betegek dönthetik el, hogy mikor érzik alkalmasnak a lelki segítségadás elfogadását. Ugyanis megfelelő motiváció nélkül nem lehet megfelelő együttműködést kialakítani a mentálhigiénés szakemberekkel. Érdemes egy közérthető könyvben olvasni arról, milyen a pszichoterápia és ki a megfelelő szakember, ajánlom N. Symington : Hogyan válasszunk pszichoterapeutát? c. munkáját ebből a célból is. https://bookline.hu/product/home.action?_v=Neville_Symington_Hogyan_valasszunk_pszichoterapeutat_&id=98132&type=22

 

  1. Mit tudhatunk az onkológiai rehabilitációról?

 

A rákbetegek rehabilitációja egyénre alakított, különválaszthatatlan testi és lelki helyreállítási folyamatot jelent.  A komplex rehabilitációs szemlélet és gyakorlat alkalmazása a diagnózis megállapításakor kezdődik, megmarad a kezelések folyamán, ha szükséges, folytatódik a tartós tünetmentesség/gyógyulás idején, illetve eredménytelen terápia esetén a hátralévő időben, a halál bekövetkeztéig tart. Az onkológiai rehabilitáció segíti az aktuális kapcsolatokba (hozzátartozók, család, társadalom) való visszatérés, beilleszkedés lehetőségét. A lelki támasz-nyújtást, az onkopszichológiai módszereket, a testi kondíció és mozgás javítását, felvilágosítást, tanácsadást, a szervi működés javítását, élet-funkciók visszaállítását – mindig a betegre szabottan - az onkológiai-rehabilitációs team tagjai összehangoltan segítik.

 

  1. Mit tehetünk szexuális problémák esetén?

 

A biológiai tényezőket meg kell különböztetnünk a pszichológiaiaktól, hiszen pl. a hormon-kezelések, vagy bizonyos sebészeti megoldások közvetlen hatással lehetnek a szexuális lehetőségekre és aktivitásra. A daganatos betegségek és a kezelések következtében kialakulhatnak szexuális nehézségek, problémák, amelyek megbeszélendők, kivizsgálandók, különböző módszerekkel kezelhetők. A leggyakoribb szexuális panaszok: a szexuális érdeklődés csökkenése, önértékelés változás, átbeszélési nehézségek, szorongás, depresszív tünetek. A korábban elég jól működő emberi kapcsolatok általában „kibírják” a betegség és kezelése okozta ezirányú nehézségeket. Akiknek az onkológiai betegségét megelőzően sem volt kielégítő szexuális kapcsolatuk, azok ebből a szempontból nehezebb kapcsolati helyzetbe kerülhetnek. A betegek a szexualitásukkal kapcsolatos kérdéseikkel elsősorban a kezelőorvosukhoz fordulhatnak, akik szükség esetén más szakemberekhez irányíthatják őket (nőgyógyász, endokrinológus, pszichológus, pszichoterapeuta, stb.). Fontos kérdésről van szó, mert a daganatos betegség miatt kialakult, vagy súlyosbodott szexuális zavaroknak pszichoszomatikus, érzelmi és pszichés következményei is vannak. Nagyon sok ember számára a szexualitás az ön-azonosságot igazolja és újra és támogatja a pozitív önértékelést. Következésként a szexuális zavar depresszióhoz és az életminőség csökkenéséhez vezethet. Mindez segítséget, tanácsadást, lelki okok esetén szakpszichoterápiát igényel.

 

  1. Hogyan segíthetem a maradandó testi változásaim elfogadását?

 

A testünkről kialakított belső képünk (testséma) fogalma több tényezőből áll: a testünkhöz kapcsolódó reális tapasztalatokból, hiedelmeinkből és beállítottságunktól, valamint az általunk elfogadott társadalmi elvárásokból. A testkép az önszeretet, az önelfogadás, így az önbizalom egyik forrása. A testkép és a testfunkciók zavarainak, megváltozásának komplex kezelése (pl. relaxáció, gyógytorna, stb.) nagy jelentőséggel bír a rosszindulatú daganatos betegséggel küzdők, illetve onkológiai ellenőrzésben részesülő betegek terápiáiban.

 

  1. Hogyan lehet azt a tudatot kezelni, hogy „terhére” vagyunk a családunknak, hozzátartozóinknak? (kiszolgáltatottság érzés)

 

Nagyon nehéz erre a kérdésre röviden válaszolni. A család egyik fő ereje az, hogy jóban-rosszban összetartanak a családtagok és a segítségadás természetes folyamat. Amennyiben a családi működés már korábban is zavarokkal volt megterhelve, lehetséges, hogy a családtagok aktivitása, segítségnyújtása erősíti az összefogást, de ennek az ellenkezője is bekövetkezhet. Olykor tapasztaljuk a családi működés megtorpanását, egyenetlenségét, válságba kerülését. A betegeket „karmesternek” is tekinthetjük a családban, aki megfogalmazza, kimondja, mit érez, mit szeretne, hogy se ő, se más ne terhelődjön bűntudattal, kiszolgáltatottsági érzéssel.

 

  1. Törvényszerű-e, hogy ilyenkor általában megváltozik a beteg, és környezetének viszonya? Mit tehet a beteg, hogy ez a változás ne negatív legyen?

 

A daganatos betegség megállapítása, kezelése, és sokszor a sikeres túlélés megvalósulása, illetve az állapotromlás mind-mind változást hoznak a kapcsolati-, családi élet működésében. A változás járhat pozitív, illetve negatív hatásokkal, jórészt attól függően, hogy kinek/kiknek milyen volt az érzelmi érettsége, személyisége, kapcsolati/kötődési színvonala. Átmenetileg bárkinél, és bármely családban előfordulhatnak működési zavarok betegség idején. Amennyiben megállapítható, hogy önerőből nem sikerül rendezni a fennakadást, zökkenőket, akkor külső segítséget kell kérni, mielőbb. Fordulhatunk tapasztalt rokonokhoz, barátokhoz, lelki segítséget nyújtó emberekhez, szakemberekhez.

 

  1. Hogyan kommunikáljunk, ha kizárnak az "egészséges" világukból az emberek? (hozzátartozók, barátok, munkatársak…stb)

 

Ehhez az ún. kizáráshoz feltehetően mindegyik fél hozzájárul valamivel. A negatív társadalmi hagyományok (elhallgatások, tabuk, titkok, stb.) miatt is nehézséget okozhat őszintén beszélni önmagunkról, helyzetünkről, betegségünkről, perspektíváinkról. Amennyiben valaki „kizártnak” érzi magát bármely közösségből (család, barátok, munkahely), feltétlenül érdemes segítséget kérni, hiszen az emberi kapcsolatok, a társas támogatottság érzése és tapasztalata testi és lelki működéseinket javítja, harmonizálja. Segítséget nyújthatnak a tapasztalt hozzátartozók, barátok, de a betegklubok, egyéb szervezetek közösségi ereje is.

 

  1. Hogyan közöljük a gyerekünkkel a diagnózisunkat?

 

Minden családban szükséges -  családtagokra, családra  jellemző módon – az őszinte kommunikáció. Természetes, hogy betegség eseténa gyermekekmindezzel kapcsolatos gondjai a legfontosabbak. A gyermekek érzelmileg és fizikailag egyaránt függenek szüleiktől. Minél fiatalabb egy gyermek, érzelmileg annál inkább érinti apjának, vagy anyjának (sőt, egyéb rokonoknak, pl. testvér, nagyszülő) megbetegedése. A tapasztalatok alapján állítható, hogy a még beszélni sem tudó kisgyermek is pontosan észleli és „magába engedi”, majd „dekódolja” a környezetében történteket. A kisgyermek a maga módján megérzi, átéli a krízist, hozzátartozói megváltozott testi és érzelmi állapotát, de nem tudja a felnőttek számára könnyen érthetően kifejezni mindezt. Ezért elraktározódik benne ez az élmény is, a hozzá kapcsolódó erőteljes érzelmi kísérőjelenségekkel együtt, anélkül, hogy a beszéd segítségével magyarázatot, segítséget kapna a helyzet tényleges megértése, minél kíméletesebb elviselése érdekében. Ezek a gyermekek a későbbiekben sajátos „hiányt”, „ürességet”, és „szabadon lebegő feszültséget” érezhetnek a saját életútjuk, családjuk történetének ismeretében, ezért ezt a lehető leghamarabb szükséges megszüntetni. A gyermek életkorának megfelelő módon történő nyitott és folyamatos kommunikáció megvalósítása rendkívül nehéz, kritikus helyzet a kisgyermeknek és családtagjainak egyaránt. A kedvező, gyors megoldás érdekében speciális tanácsadást, támogatást, olykor pszichológiai kezelést érdemes igénybe venni, még akkor is, ha a kisbaba, vagy kisgyermek nem mutat többet, mint alvás-, étvágyzavart, változást az általános fejlődésében, stb.

Tapasztalataink alapján azok a gyermekek, akiknek valamelyik szülője daganatos betegséggel küzd, gyakran azt gondolják: "ha jobb gyermek lettem volna, akkor a mamám/papám nem betegedett volna meg ". Ez a téves, legtöbb esetben kimondatlan hiedelem gyakori, a gyermeket megterheli, és befolyásolhatja további általános/lelki fejlődését is. Éppen ezért minél előbb érdemes lelkileg is segíteni a csecsemőnek/kisgyermeknek/serdülőnek és a családjának.

A daganatos betegségben szenvedők gyermekeinél gyakran kialakuló lelki tünetek - amelyek gyermekkorban leggyakrabban a magatartás és a tanulási teljesítmény megváltozásában jelentkeznek - megelőzése érdekében célszerű mielőbb a károsodásokat elhárító munkát elkezdeni. Több évtizedes tapasztalatunk alapján megemlítjük, hogy a gyermekkorban átélt szülő betegsége serdülőkorban, vagy még később is okozhat lelki, vagy pszichoszomatikus tünetet.

A 15-16 éven felüli serdülők már gördülékenyebben, valamivel könnyebben viselik el, ha valamelyik felnőtt megbetegszik. De ők is folyamatos figyelmet és kommunikációt igényelnek – a maguk módján!                                                                                                               Sokféle ember foglalkozhat, és adhat lelki segítséget a gyermeknek és szüleinek: nagyszülők, rokonok, pedagógusok, iskolai védőnők, orvosok, pszichológusok, egyházi lelki gondozók, stb. Az a fontos, hogy kapjon minden csecsemő, kisgyermek, gyermek, serdülő lelki segítséget, akkor is, ha nem mutat ki tünetet.

A rosszindulatú betegség, mint kifejtettük, stresszt jelenthet az egész családnak. A betegség kialakulása és kezelése az egyik családban mélyítheti, bővítheti a kommunikációt, míg egy másikban ennek akár az ellenkezője következhet be. A diagnózisról, a betegségről, a szükséges kezelésről, a mellékhatásokról őszintén, és folyamatosan jó beszélgetni, miközben tekintettel kell lenni egymás egyéniségére, helyzetére.                                                                                                                  Ha a beteg – sokféle ok miatt - nem érti a betegség miatt kialakult helyzetet, akkor ez másokban is rémületet, szorongást kelthet. Emiatt is fokozottan tapasztalható a szavak nélküli (nem verbális) kommunikáció működése a családtagok között.

Ha a családban önerőből nem állítható helyre a megszokott beszélgetés, kapcsolati működés, akkor érdemes külső segítséget kérni. Bárki fordulhat a lakóhelyének körzetében működő nevelési tanácsadók, vagy a családsegítő szolgálatok munkatársaihoz is.  

 

  1. Mit jelent a distressz kifejezés?

 

A túlzott, káros, negatív hatású stresszt értjük alatta. Bővebben:az onkológiai betegség diagnosztizálásától kezdve a kezeléseken, gondozáson végighúzódó, az adott egyénre jellemző módon és intenzitással megjelenő, és kellő segítség hiányában krónikussá váló, teherként átélt érzelmi és mentális állapotokat összesítő fogalom. A distressz szint megállapítása és kezelése nagy jelentőségű a rákbetegséggel harcoló beteg minél sikeresebb megküzdése szempontjából. A distressz szint mérésében és ennek alapján a támogatásban, lelki kezelésben elsősorban a klinikai pszichológusok tudnak segíteni.

 

  1. Mit értünk egészséges életmódon?

 

A megelőzés érdekében, az onkológiai kezelések alatt, majd ezek befejezése után ez a fogalom az egészséges táplálkozást, az adott személyre alakított mozgás-gazdag életmódot; a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás kerülését foglalja magába. Az egészséges életmód ható-tényezői között fontosak a jól működő emberi kapcsolatok, valamint a megoldhatatlannak érzett stressz-tényezők felismerése és a kialakult stressz állapot oldása is.

 

 

További hasznos cikkek a témában a daganatok.hu oldalon:

 

http://daganatok.hu/20080407-a-test-a-lelek-es-a-daganat-risko-agnes-pszichologus-valaszolt

 

http://daganatok.hu/alternativ-rakgyogyitas/kiegeszito-kezelesek-risko-agnes-eloadasa-videon

 

http://daganatok.hu/onkopszichologia/